Az origón ma megjelent cikkben Declan Hill, a bundázás felderítésének nagymestere a labdarúgás korrupciójáról nyilatkozott. Neki ez élete témája, nekünk a szomorú valóság, hogy az ázsiai maffia elvileg már hazánkba is eljutott, pedig mi sem szűkölködünk a korrupt betyárokból.

A cikk több érdekességet is felvet a sportfogadással kapcsolatban, ami minket is értinthet. Az egyik az ázsiai futball romlottsága. A Bwin, a Sportingbet és a Bet-at-home is kínál már jó ideje 24 órás futballfogadási lehetőséget, ami valójában nem jelent mást, minthogy kínálatába az ázsiai és dél-amerikai foci is bekerült. A dél-amerikai csapatokat talán kevésbé kell bemutatni, de az ázsiai piac sokszor teljességgel ismeretlen neveket dob ki, akikről még szorgos kereséssel sem lehet sok mindent megtudni. Nos nem ezek azok a csapatok, akikre egy megfontolt sportfogadó sok pénzt tesz fel, ugyanakkor éjszaka, hajnalban vagy napközben, amikor az európai focisták a sportautóik kínzásával vannak elfoglalva, remek szórakozást jelent csak a név és odds alapján, kis tétekben fogadni, követve az élő közvetítést egy kis ablakban az exceltábla mellett. Nos ennek a szórakozásnak az ízét veszi el, ha tudjuk, hogy mindez még annál is nagyobb színjáték, amire először gondolunk, és a mérkőzések kimenetele szinte biztosan meghatározott. Reméljük, hogy Hill ebben a témában is túlzott egy kicsit.

A másik érdekesség az, amit a sportfogadó irodákról írt, azaz hogy utálják a nyerteseket, és szeretik a veszteseket. Valamint az is érdekes, hogy a szerző szerint Németország, Franciaország és Hollandia piacán csak állami cégek tevékenykednek. Ez utóbbi önmagában blődség, hiszen az összes online sportfogadó cég németül is elérhető, másrészt így alapvetően bukik az a tétele, hogy ezekben az országokban a monopólium miatt könnyebb kiszúrni a csalókat. Nos nem, mivel ugyanaz a kínálat mint itthon, az összes online cég jelen van szinte a ezeken a helyeken is.

Abban viszont valószínűleg nem téved a szerző, hogy a bundázott meccsekre fogadó játékosok nincsenek az irodák kedvencei között, hiszen ki szeretne egy csalásban a legrosszabb felén lenni a fa.... az eseménynek? Veszít a játékos, mivel gerinctelenül, kisebb-nagyobb kenőpénzért egy szerepet kell jétszani valós futball helyett, és maffiózók kezébe kerül a becsülete. Veszít a néző, hiszen nem valódi sportot, hanem szofisztikált pankrációt lát. Az irodák, hiszen nem a valós eredményt és eseményt árazzák be. És nyer a csalást szervező, hiszen őt nem érdekli a futball. Önmagában ezt átgondolva derül ki, hogy miért nem áll ebben az esetben Hill állítása, ami egyben a cikk szenzációéhes címe is: A fogadóirodáknak nincs baja a nyertessel, hiszen az általuk beárazott rizikónak megfelelően nyertek. Minden normálisan működő cégnek baja van viszont a csalókkal, akik az (üzleti) fair play-t sértve élnek vissza egy illegális csalással. Remélhetőleg az irodák is sokat tesznek azért, hogy azok a bukmékerek, akik ebben érintettek, kikerüljenek a szakmából, és azokat a csapatokat is kihagyással büntetik, akik részt vesznek ebben az "üzletben".

A sport, a fair play, a játék azon kevés értékek egyike mai világunkban, ami szigetet jelent a törtető, fáradt, szürke hétköznapokban. Sajnos kisemberként nem sokat tehetünk a sport megtisztulásáért, de azt a kicsit is érdemes: kihagyni a bundázó csapatokat a fogadásból, kihagyni a mérkőzéseiket, így csökkentve az érdeklődést irántuk. Sportfogadóként talán könnyű pénzt jelent egy-egy füles, de legalább ennyi az esély a tipp hamisságára, és valahol az az élvezet veszik el, amit a sportrajongó érez, amikor a tudása, megérzése révén nyer egy fogadáson.